A hozzátáplálásról dióhéjban

Az első fél évben optimális esetben kizárólag az anyatej vagy a gondosan megválasztott csecsemőtápszer elegendő ahhoz, hogy a kisbaba nagyra nőjön és megfelelően gyarapodjon. Rendszerint 4-6 hónapos kor körül azonban új utak nyílnak a babatáplálás terén. Elérkezik a pillanat, mikor már bébiételeket is kínálhatunk gyermekünknek.

De mégis honnan tudjuk, hogy a csecsemő valóban érett a hozzátáplálásra, hogy könnyedén és szívesen megbirkózik az első szilárdabb falatokkal? Mi kerüljön először a tányérjába? Annyit hallani mostanában a gluténtartalmú gabonák bevezetéséről: Mit, mikor és miért is kell pontosan tennünk? Mit tegyünk, ha allergiára hajlamos gyermekünk?

A baba igényei mindenekelőtt!
Míg röviddel ezelőtt inkább a bébiételek lassú és óvatos bevezetése volt az irányadó szempont, manapság a legfrissebb, jelenleg is zajló kutatások és ajánlások tükrében egyes szakemberek korábbi kezdésre és gyorsabb tempóra ösztönzik a szülőket. Sokszor azonban a köztes út jelenti a jó megoldást. Míg gyermekünk fejlettségénél fogva nem képes rá, hogy az első pépes falatokat lenyelje, addig tudomány és időpontajánlások ide vagy oda, kevés esélyünk van a sikerre. A hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás után, a hozzátáplálási időszakban is figyelembe kell vennünk a baba igényeit. Gyermekünk – általában hat hónapos kor körül – számos jellel adja a tudtunkra, hogy megérett a hozzátáplálásra. Például a közös családi étkezésekkor élénken figyeli, mit esznek a „nagyok”, meg tud ülni egyedül, belekap a tányérunkba, kezével meg tud fogni falatokat és a szájához tudja azokat emelni, már nem tolja ki a nyelvével az ételt a szájából. Mivel átlagbabák nincsenek, ettől az időponttól természetesen mindkét irányba lehetséges eltérés.

Az étrend fokozatos felépítése
A hozzátáplálás célja, hogy az első év végére – az igény szerinti szoptatást megtartva – napi ötször tápláló ételekhez juttassuk a csecsemőkort lassan elhagyó gyermekünket. A dortmundi Gyermektáplálkozási Kutatóintézet által javasolt étrendminta tudományosan megalapozott és a gyakorlatban könnyen megvalósítható, rugalmasan átalakítható példát nyújt a bébiételek bevezetésének sorrendjére. Mit egyen és mit igyon a csecsemő? címú könyvünkben részletes útmutatást adunk az összetevők és pépek bevezetésének mikéntjéről, az ételek minőségéről és az árucímkéken található információkat is részletesen kielemezzük, hogy biztos legyen a választás.

Közös családi étkezések
Minél idősebb gyermekünk, annál inkább kíváncsi rá, mit eszik a család többi tagja. 9-10 hónapos korban lassan és fokozatosan hozzászoktathatjuk a családi ételekhez. Kezdetben kézzel könnyen megfogható falatokkal, darabosabb ebéddel ösztönözhetjük a babát rágásra. Később reggelire az anyatej vagy tápszer mellé kínált kis szelet kenyérrel folytathatjuk a sort. Mivel a gyermekek fejlődési üteme jelentősen eltér egymástól, akkor sem kell aggódnunk, ha a baba sokáig még mindent csak pépes formában fogad el, vagy éppen ellenkezőleg: az átlagnál kicsit később kezd el érdeklődni az ételek iránt, és egyből a családi asztalnál falatozna, velünk közösen.

Az új ízeket és összetevőket egyesével, 4 nap különbséggel érdemes kóstoltatni. A legújabb allergiamegelőzési irányelvek szerint akkor is, ha a csecsemő allergiára fokozottan hajlamos. Így – bizonyos emésztőrendszert érintő érzékenységeket leszámítva – könnyebben felismerhetjük az érzékenységi reakciókat és gyermekünk sem veszíti el érdeklődését az újdonságok iránt. S bár a szakemberek egy része az allergiát és érzékenységet okozó élelmiszerek korai bevezetését javasolja, továbbra sem árt az óvatosság!