Nem örökletes, de velünk születik! – Az emberi anyagcsere „programozása” már az anyaméhben elkezdődik

Kutatók egyre többször tudósítanak arról, hogy összefüggést találtak a várandósság és a szoptatás alatt átélt külső tényezők és gyermekeink későbbi jólléte között. Ennek egyik legismertebb példája az a feltételezés, miszerint a klasszikus zene élvezete intelligensebbé teheti a megszületendő gyermeket. De nem csak bizonyos zenékkel van ez így: az édesanya terhesség és szoptatás alatti táplálkozása is jelentősen hozzájárul a baba későbbi egészséges fejlődéséhez.

Az utóbbi években egyre több kapcsolatot fedeztek fel a születési súly, a gyermekkori, majd a felnőttkori testsúly között. Megfigyelések szerint túlsúlyos és azon édesanyák gyermekei, akik a várandósság alatt jelentős súlyfelesleget halmoztak fel, a kortársaiknál nagyobb testtömeggel születnek. Felnőttkorukban éppen ezeket a gyermekeket érinti gyakrabban az elhízás, a diabétesz mellitusz, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedés.

De az anyaméhben való alultápláltságnak is negatív hatásai lehetnek. Azok a gyermekek, akik a terhesség alatt nem jutnak megfelelő mennyiségű energiához és tápanyaghoz, az átlagnál alacsonyabb súllyal születnek. A túl alacsony testtömeg később anyagcsere-, szív- és érrendszeri, valamint krónikus megbetegedések kialakulásával járhat együtt. A betegségek megjelenését gyakran a gének számlájára írják, de ez nem fedi le teljesen a valóságot. Sokkal inkább a genetika, az édesanya hasában, illetve az első hónapokban elkezdődő anyagcsere-programozás és a későbbi életvitelből származó hatások összjátékáról lehet szó.

Már az új élet első heteiben és hónapjaiban kezdetét veszi az ízpreferencia kialakulása. Az édesanya által elfogyasztott ételek aromaanyagaival való közvetett találkozás a köldökzsinóron és a magzatvízen keresztül bizonyos ízvilág felé tereli a gyermeket. Ez a folyamat a születés után az anyatejjel folytatódik. A WHO ajánlása szerint a csecsemőnek ideális a 6 hónapos korig való igény szerinti szoptatás, amely egyrészt a neki megfelelő mennyiségű anyatejjel látja el, egyidejűleg megvédi bizonyos betegségektől, másrészt az anyatej ezernyi íze sem marad a baba elől rejtve. Az anyatejbe ugyanis kis mértékben átkerülnek azok az aromaanyagok, amelyeket az édesanya előzőleg fogyasztott. Így hát előfordulhat, hogy ha a baba a magzatvízen és az anyatejen keresztül sokszor részesült bizonyos ízélményben, azt a későbbiekben szívesebben fogadja.

Az eddigi ismeretek ellenére az ún. „metabolikus programozásról” való tudásunk még gyerekcipőben jár. A molekuláris folyamatok közötti pontos összefüggések még nem teljesen világosak, és további kutatásokra várnak. Ami viszont biztos: a szoptatás és az ételek helyes megválasztása mind hozzájárulnak a magzat és a csecsemő egészséges fejlődéséhez, ezért különös jelentőséggel bírnak.

Szerzők: Ingeborg Hanreich és Dominique Ertl