Vadulunk a növényekért!

Ahogy kibújnak az első tavaszi napsugarak, máris elég vadon termő növényt gyűjthetünk erdeinkben. Az út szélén, az erdő mélyén és a mezőkön gazdagon terített asztal vár mindenkit. Azon kívül, hogy a friss levegőn való mozgás kicsiknek és nagyoknak egyaránt jót tesz, a mai embernek már-már egzotikus élményt jelent, ha az élelmet saját maga keresheti meg a természetben.

Elődeink évezredeken keresztül gyűjtöttek vadnövényeket, amelyek egyszerre szolgáltak táplálékul és gyógyszerül. Az aromás gyógy- és fűszernövények a hideg tél egyhangú étrendje után fontos vitamin- és táplálékforrást jelentettek. Elsősorban a keserű és csípős növények voltak a szervezetet belülről megtisztító tavaszi kúrák kedvelt elemei. A tavaszi tisztítókúráktól az egész anyagcsere serkentését és a gyomornedv-, az epe-, valamint a vizeletképződés fokozódását várták.

A ma is népszerű tavaszi vadnövények, például a csalán, a gyermekláncfű (pitypang), a sóska, a cickafark és a medvehagyma lágy levelei értékes összetevőket tartalmaznak: tetemes mennyiségű C-vitamint, bioaktív anyagokat, valamint csípős, keserű és aromaanyagokat. Megemlítendő magas folsavtartalmuk is, ami nem csak a várandós nőknek különösen fontos. A medvehagymából, csalánból és spenótból készült főzelék a szervezet számára felér egy "tavaszi nagytakarítással", a keserű anyagok ugyanis serkentik az emésztést, segítik a máj és az epe méregtelenítését és így felpezsdítik az anyagcserét.

Lényeges azonban, hogy pontosan tudjuk, melyek az ehető, illetve mérgező növények, melyik növényrészt mikor szabad gyűjteni, és hogyan kell elkészíteni! Egyes növényeknél nagy az esélye annak, hogy összetévesztjük hasonló, de mérgező társával. A medvehagyma kinézetében például az erősen mérgező őszi kikericsre és a gyöngyvirágra is hasonlít, és még hosszan folytathatnánk a sort.

Ha terhesen nyers ételeket fogyasztunk, fennállhat a toxoplazmózis veszélye. Ezért a vadnövényeket (pl. csalánt, medvehagymát) ebben az érzékeny időszakban inkább főzzük meg! A különböző szennyeződésekre is oda kell figyelnünk. A galandféreg-fertőzéstől való félelem ugyan nem áll arányban a kockázat mértékével, azonban ajánlott a gyűjtést a lehető legérintetlenebb helyeken, kutyáktól és autóktól mentes övezetben megejteni, és a saját magunk találta kincseket fogyasztás előtt alaposan megmosni. Saját egészségünk mellett szenteljünk figyelmet az élőhely állapotának megőrzésére is. Tájékozódjunk, melyik faj gyűjthető, hogy jövőre, ugyanott ismét rálelhessünk az értékes növényekre!

A sóska, a turbolya, a zsázsa, az ibolya, a bodza és társaik finom kiegészítői lehetnek leveseknek, réteseknek, köreteknek és felfújtaknak. Aromahordozóként vadnövényes sót is készíthetünk, de tavaszi salátáink ízét is tovább gazdagíthatják a friss tavaszi zöldek. Ehető virágokkal, például egy szál százszorszéppel, feldobhatjuk óvodás vagy iskolás gyermekünk uzsonnáját. Az elsősorban Franciaországban nagy népszerűségnek örvendő, ropogós pitypangsaláta egészséges és vízhajtó hatású. Hasonló hatású növények fogyasztásakor folyadékraktárunkat érdemes egy nagy pohár vízzel újra feltölteni.

Szerzők: Ingeborg Hanreich és Hanna Dorner